Kész fantázia [antikvár]

Bevezetés Az ember kultúrateremtő lény. Az emberi viselkedést, a társas érintkezést kulturális szokások és előírások szabályozzák, gyerekeinket a szocializáció során lényegében ezekre tanítjuk meg. Vágyaink, igényeink kielégítésére - gondolok itt az agresszióra, az evésre, a szexualitásra - mindez fokozottan érvényes: mederbe terelésük kivételesen fontos. Könnyen belátható, milyen komoly konfliktusokhoz vezetne, ha egy közösség tagjai e tevékenységeket mindenféle külső kontroll nélkül, pusztán saját belső késztetéseiknek engedve gyakorolnák. A békés együttélés érdekében meg kell tehát tanulnunk kordában tartani ösztönös törekvéseinket: az azonnali, nyílt agressziót megbeszélésre cserélni, táplálékunkat adott esetben megosztani, szexuális vágyainkat megfelelő formában kifejezni és megélni. „Minél több szertartás, konstrukció veszi körül elemi biológiai igényeink kielégítését, annál magasabb kultúrában élünk, és annál több élvezetet szerzünk magunknak másodlagos örömközpontjaink kielégítésével is" - írja Csányi Vilmos etológus.^ A szexualitás terén fejlett társadalmak példás alapossággal kidolgozott, rendkívül kifinomult kultúrát alkottak a nemi vágy megélésére. Az illatos kert vagy a Kámaszútra e társadalmak igen magas szintű szexuális kultúrájának írásos