Szemelvények a fejlődéslélektan köréből [antikvár]

1. A pszichológiai fejlődés Valamennyi emlős közül az ember a legéretlenebb születése pillanatában, és az ember megy át a leghosszabb fejlődési folyamaton, amíg a fajára jellemző tevékenységekhez szükséges készségeit elsajátítja. Általában szólva, a törzsfejlődés minél magasabb fokán áll egy szervezet, annál bonyolultabb idegrendszerrel rendelkezik, és annál hosszabb idő alatt válik éretté. A lemur például, amely egy primitív főemlős, már születése után röviddel önállóan mozog, és gondoskodni képes önmagáról. Az újszülött majom élete több hónapon át az anyjától függ: a csimpánzkölyök például több évig is együtt marad anyjával. De még a csimpánz - egyik legközelebbi rokonunk - is sokkal hamarabb él meg maga, mint az az embergyerek, akivel egy napon született. A fejlődés nem áll meg, amikor az ember eléri a fizikai érettséget, hanem az egész életen keresztül folytatódik. A fejlődéspszichológusok arra törekszenek, hogy leírják és elemezzék az egész életen át tartó fejlődés szabályszerűségeit. Tanulmányozzák a testi fejlődést, például a testmagasság és a testsúly változásait és a mozgásos készségek alakulását, vizsgálják a perceptuális fejlődést, a hallás és látás változásait, a kognitív fejlődést, vagyis a gondolkodás, a nyelvi képességek és az emlékezet változásait, valamint a személyiség és a társas kapcsolatok fejlődését, például az én fogalmának, a nemi azonosságnak és a személyközi kapcsolatoknak az alakulását. Egyes fejlődéspszichológusok a fejlődés azon oldalaira összpontosítanak, amelyekben fajunk tagjai hasonlóak egymáshoz, mások pedig azokra, amelyek egyénivé tesznek minket, és megkülönböztetnek bennünket másoktól.