Úton [antikvár]

Kedves Tamás! "Bátorságodat", hogy levelemmel felkerestél, egyáltalán nem találtam különösneko Ellenkezőleg, nagyon is természetesneko Világos, a szülök azt szeretnék, hogy gyermekeik gondjaikat, problémáikat elsősorban velük és ne kívülállókkal beszéljék mego Be ha az ember felnőtté válik - amint Te is - akkor az embertársaival való kapcsolata új formákat kell, hogy kapjon, és így előfordulhat, hogy valakinek szülei, éppen azért nem tudják azt a segítséget nyújtani, amire szüksége van, mert, "nagyon közel" vannako Ebben a helyzetben, szerencsés fickó vagy, mert olyan atyai jó barátod van, aki nem közvetlen közeledben él, aki nem ismeri kimerítően mindennapi életedet, aki nem "szokott meg" Téged a mindennapi együttlét által azt a Tamást, aki Te gyermekkorodban voltál, s aki most "rémülettel" tölti el környezetét, férfivé alakulásának jeleivel S ha ez a barát még egy biológus is, vagyis egy olyen ember, aki az állatok és az emberek életének törvényeit igen jól ismeri, úgy pont a legmegfelelőbb ajtón kopogtatsz. No meg, hogy őszinte legyek, nagy örömet jelent számomra, ha levélváltásunkkal egy kicsit segíthetek neked« Hát nem vagyok a legfiatalabb, de még nem vagyok olyan öreg, hogy elfelejtettem volna mennyi vesződséget, bizonytalanságot, ironnyi nyugtalanságot és gyötrődést jelent egy fiatal számára, ha belép a felnőttélevés viharos éveibe, ha a hangváltozás és a rohamos növekedés jelentkezik.