Fölkészülés a házasságra [antikvár]

Borítója enyhén maszatos.
18 ​éves lány vallomása: „Én nem akarok úgy élni, ahogy a szüleim élnek. Nekem az ősök ne meséljék elavult eszményeiket, kudarcaikat. Nem kérek a példabeszédekből, nem kérek tanácsot a felnőtté váláshoz, a házassághoz. Önmagamat és jövendő páromat magamtól akarom megismerni. Milyen vagyok én, milyen ő? Mik a szokásaink? Miben egyezünk és miben ellentétes a természetünk, a felfogásunk, a jellemünk? Hol és hogyan akarunk élni, mi módon képzeljük el közös életünket, céljainkat, mennyi gyereket szeretnénk? Annyit sejtek, idejében kell megismernünk egymást, különben még a próbaházasság is kockázatos, hát még a tartós együttélés, a gyerekek, a családi élet! Engem minden érdekel, ami Veled kapcsolatos. Téged érdekel az én életem? Én kérdezlek – kérdezz te is! Vagy szégyellsz? Vagy nem akarsz? Vagy nem tudsz? Találtam ezt a könyvet, írója olyan kérdéseket is megfogalmazott, ami csak évek múlva, nehéz helyzetben jutna eszembe. Amikor talán már késő. Ne nevess. Ez nekem komoly. Neked is az lesz, mihelyt érett leszel rá. Ha a társam akarsz lenni. Én sem nevetlek ki, mert a társad akarok lenni."