Gyermekeink Halhatatlan Szellemek [antikvár]

Kisebb vagy nagyobb mértékben mindig ki vagyunk téve erősebb vagy enyhébb idegen befolyásnak, de az életnek semmilyen szakaszában nem olyan nyilvánvaló ez a fogékonyság, mint a gyerekkorban. Ebből eredően óriási felelősség nehezedik szülőkre, gyámokra, nevelőkre, tanítókra, akik erőteljes ösztönözhetik a gyermeket a fejlődésben, a benne rejlő képességek és tehetség kifejlesztésében. Ugyanakkor megrekedhetnek a tétlenségben, vagy akár visszaeshetnek olyan helyzetekbe, amelyeken már felülkerekedhettek volna, ha megfelelő életszokásokra, helyes motivációkra és a lélek céljainak a megvalósítására nevelik őket az evolúciós folyamat egyre táguló, fényes perspektívájában. A gondolatainknak megvan a maguk megszokott rendje. Pontosan tudjuk, hol találjuk meg, amit keresünk és biztonsággal közlekedünk elménk folyosóin, mint aki hosszú éveken át ugyanabban a házban lakik és csukott szemmel is megtalálja a keresett könyvet a polcon, mert mindennek ismeri a helyét. Hirtelen betoppan valaki, felforgatja körülöttünk a házat, megváltoztatja a bútorok célszerű elrendezését, a hálószoba tárgyait áthelyezi az ebédlőbe, a könyvtárat kitelepíti a konyhába, a kárpitozott garnitúrát a kertbe. Hogyan lehet úrrá lenni ezen a kaotikus helyzeten? Gondolni kell hát az új eszmékre és lehetőségekre nyitott, értelmes olvasókra, akik még nem gondoltak rá, hogy a könyvben felmerülő tények valóságosak lehetnek, vagy legalábbis nem vették komolyan, hogy életük rendjének a meghatározói legyenek és ilyen módon tekintsenek a körülöttünk élő gyerekekre - a sajátjaikra, unokáikra, rokonok és barátok gyerekeire.