Házassági mítoszok [antikvár]

Egy házasságlevélből, más jogosításokhoz hasonlóan, még nem következik a hozzáértés. Egy gyógyszer-forgalmazási engedély birtokosának nyilván van némi fogalma a hatástanról, egy autóvezetői jogosítvány alapján feltételezhetjük, hogy tulajdonosának legalább minimális fogalma van a közlekedés szabályairól. Ha a középiskolákban rutinszerűen oktatnák a „házassági hozzáértést” (ahogyan sok helyütt megszervezik az autóvezetői kurzusokat), valószínűleg többen tudnák, hogyan alakíthatnak ki működőképes meghitt kapcsolatot. A kérdés az: ki lenne feljogosítva ilyen képzések tartására? Sok házassági tanácsadónak, pszichológusnak, pszichiáternek, más segítő hivatásúnak magának is hamis fogalmai vannak, akár az oktatandó klienseiknek. A legtöbb ember nem tudja, hogyan legyen házas! A legtöbb pár lehetetlen álmokkal, irreális elvárásokkal lép házasságra. Bármit is értünk rajta, a házasság lényegében társulás és foglalkozás. Egyeseknek teljes munkaidejű hivatás. Ha az érintettek pontosan leírnák, egy munkaköri leíráshoz hasonlóan, mit kívánnak adni és kapni a házasságtól, és a leendő partnerek ezt el is tudnák olvasni, mielőtt bevállalják az egyezséget, sok bánatot, sok összetört reményt el lehetne hárítani.