Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák [antikvár]

Borítói kopottasak. Pár oldalán szövegkiemelős és ceruzás jelölésekkel.
A kötetbe tizenöt év szociálpszichológiai tárgyú írásaiból válogattam. Kutatásaim során az 1980-1990-es évek egyes ifjúsági (szub)kultúráival foglalkoztam, valamint az ezeket kezelni hivatott intézményrendszerrel. A válogatás - miként kutatásaim is - szubjektív szempontokat tükröz; elsősorban azokkal a (szub)kulturális jelenségekkel foglalkoztam, melyek a többségi - konvencionálisnak nevezett - társadalom felől "devianciának" minősültek. Az ilyen minősítésekbe, jelentéskonstrukciókba a politika természetszerűleg erősen beleszólt - akár a Kádár-korszak alatt, akár pedig a rendszerváltást követően, noha a minősítés folyamata a két időszakban különböző. A kötetben csövesekkel, punkokkal, skinheadekkel, sátánistákkal, rockzenekarok közönségével, marginális csoportosulásokkal foglalkozom. Egyrészt a fiatalok csoport előtti és csoportbeli pályafutása - "morális karrierje" - érdekelt, másrészt az a mód, ahogyan a csoportosulások sajátos jelentéseiket elnyerik: a résztvevők számára és a szélesebb társadalom számára (a kettő persze nem ugyanaz). Ez a "jelentés" befolyásolja, hogy a társadalmi intézményrendszer hogyan kezeli a jelenségeket és a résztvevő fiatalokat. A jelentéskonstrukció nemcsak a szubkultúrákra, hanem a devianciák jelenségszférájára is érvényes. Manapság a devianciák és társadalmi problémák kérdését összekapcsolják (a minősítéselmélet mintájára) azzal, hogy a szakemberek mikor, milyen problémákat definiálnak beavatkozást igénylő társadalmi problémaként (hogyan "problematizálnak" valamit) és milyen megoldásokat javasolnak. Tanulmánykötetemmel ehhez a tevékenységhez is szeretnék hozzájárulni: mikor és hogyan kell beavatkozni és mikor nincs erre szükség.