Az érvényesülés művészete [antikvár]

Mint ismeretes, vannak holt nyelvek, de vannak holt szavak is. Az én véleményem szerint azok a halott szavak, miket már csak a szótárakban találunk meg, az életben azonban már elvesztették lüktető valóságukat. Ezek közé a szavak közé tartozik ez a szó: tapintat. Pedig ha az ember igényt tart arra, hogy műveltnek tartsák, nem csak ismerni kellene ezt a szót, hanem át is kellene élnie a fogalom teljes jelentőségében. Egy tudományos értekezésemben egyszer a következőképen próbáltam megadni a kultura meghatározását: „A kultura az emberi értelem altruisztikus igazolása." Ezt a meghatározást most is állom. Ha tehát valaki azzal dicsekszik, hogy müveit ember, akkor ezt bizonyítania kell tudnia az altruizmusnak azzal a lelki tartalmával, mely képessé teszi őt az életközösségben való szabad mozgásra anélkül, hogy botorkáljon és összeütközésekbe kerüljön. Az altruizmusnak azonban lényeges feltétele a kölcsönös tapintat. Csak az értheti igazán az érvényesülés művészetét, aki tudja, mi a tapintat s nem - csak megköveteli másoktól, hanem maga is igyekszik arra, hogy mindenkivel szemben tapintatos legyen.