Tinillem [antikvár]

Én a szerencsések közé tartozom, mert a szüleim életében fontos volt, hogy az illemszabályoknak megfelelően viselkedjek. Aki a legérzékenyebb volt erre, az az anyai nagypapám volt. Amikor én voltam gyerek, akkor a kortársak nagy része már tegezte a szüleit, így én is. Nagypapám azonban minden nyáron, amikor ott nyaraltunk, vissza akarta állítani az ő idejében uralkodó szabályt, vagyis magáznom kellett volna a szüleimet. Nemcsak engem oktatott ezügy-ben, hanem édesanyáméknak is felhívta a figyelmét, hogy ez a modernkori tegezés nem jó dolog. Nagypapám szerint: a gyerekek, akik tegezik a felnőtteket, nem fogják megadni a tiszteletet az idősebbeknek stb. Később, amikor a szüleimmel erről beszélgettünk, édesanyám azt mondta: magázva is beszélhetsz szemtelenül, és tegezve is beszélhetsz illedelmesen. Vagyis nem az számít, hogy tegezed-e vagy magázod-e az illetőt, hanem az, hogy tisztelettel beszélj vele. Aztán eltelt pár év, én is felnőtt lettem. Az illedelmes viselkedéssel kapcsolatban azonban továbbra is érzékeny maradtam. Figyeltem az emberek viselkedését, és felvetődött bennem a kérdés: vajon direkt lép be a fiatal srác/lány az idős hölgy előtt a liftbe? Vajon miért nem hangzik el az üzletben a köszönöm szó? Vajon miért csörög a telefonunk délben, egy kevésbé fontos hívás miatt? Lehet, hogy figyelmetlenség? Lehet, hogy senki nem mondta el „neki", a hívó félnek a helyes viselkedés szabályát? Esetleg nem volt kitől megtanulnia az illemszabályokat? Összegyűjtöttem hát azokat az illemszabályokat, amiket egy tininek is tudnia kell. Természetesen nem csak tiniknek szól a könyv: meggyőződésem, hogy a felnőtt is találhat számára új információt ebben a kis illemtankön3AAben. Surányi Tímea