Urambátyám országa [antikvár]

Részlet a 17. oldalról: Amióta az ember társadalmat alkot, állandóan együtt él vele az illendőség fogalma. A társadalmi fejlődést az egyén és a közösség érdekei viszik előre, a vallásos és politikai hit ad formát és tartalmat neki, az erkölcs alakítja ki cselekvéseinkben az értékrendet és ezek együttesen az emberiség esztétikai ösztönével párosulva, hozzák létre többek között az illendőség fogalmát és gyakorlatát is. Ha azt kérdezzük, hogy mi az illendőség, mi az illem, igen nehéz szabatos meghatározást adnunk. Külső látszatra az illem a társadalom hallgatólagos megegyezése abban, hogy az embernek hogyan kell viselkednie társaival. De ez a meghatározás nyilvánvalóan elégtelen, mert nem száll le a probléma mélyére. Hiszen az emberi viselkedés külső formáit fejezi ki a modor és az udvariasság is s ezek mégsem azonos fogalmak az illemmel. A modor inkább a stílust jelenti, amelyet az emberekkel való érintkezésben magunkénak mondhatunk, amivel állandóan élünk, amely lényünket ebben a társadalmi vonatkozásban jellemzi.