Pszichológia I. [antikvár]

Azok az életjelenségek, amelyeket a pszichológia vizsgál - érzékleteink, emlékezésünk, gondolkodásunk stb. -, jellegükben, sajátosságaikban és lefolyásmódjukban egyaránt szembetűnően eltérnek más életmegnyilvánulásainktól. Egyrészt szubjektívek, közvetlenül csak az ismerheti meg, akiben végbemennek, aki átéli azokat; másrészt éppen ezért a mérés, az összehasonlítás és a tudományos vizsgálat más, szokásos eljárásainak közvetlenül nem vethetők alá. A pszichológia voltaképpen akkor emelkedett tudományos rangra, amikor felismerte a pszichikus megnyilvánulások biológiai funkcióját, amikor felfedte sajátos szerepét az életműködések rendszerében. Mint a későbbiekben kimutatjuk, az élőlény elsődleges érdekét, a környezethez való alkalmazkodását számos életműködés, funkció biztosítja. Legmagasabb fokon éppen a pszichikus folyamatok hozzák létre, szervezik meg az élőlény alkalmazkodását: az optimális életfeltételeket fenntartó, biztosító, kialakító cselekvés kiváltása, irányítása, kormányzása folytán.