Tanulmányok [antikvár]

Részlet a műből:BevezetésA szocializációs folyamat egyik lényeges, de eddig viszonylag kevésbé feltárt területe a kortárskapcsolatok empirikus vizsgálata. Bár kutatása nem mondható új-keletűnek, mégis az utóbbi egy-két évtized jelenti azt az időszakot, amikor új lendülettel fogtak hozzá a kutatók annak alaposabb elemzéséhez, hogy miért is tartjuk jelentősnek a társak egymásra gyakorolt hatását.A korábbi kutatók közül mindenekelőtt Cooley /1909/ nevét kell megemlítenünk, aki megállapította, hogy a gyermekcsoportok megegyeznek más közösségekkel abban, hogy szociális normák forrásai, emellett szükségletek kielégítésének közvetítésében játszanak szerepet. A gyerekközösségeket univerzális tényezőknek tekintette a szocializációs folyamatban, de fölhívta arra is a figyelmet, hogy a csoportok funkciója kultúrafüggő.Néhány metodológiai előrelépés nagyban hozzájárult a kutatások fellendüléséhez. így Lewin és mtsai-nak 1937-ben folytatott, gyerekcsoportok "szociális klímáját"-t leíró vizsgálata, az 1930-ban Moreno által bevezetett szociometriai módszer elterjedése és alkalmazása.A második világháború után komolyabb visszaesést tapasztalhatunk a gyermekek, mint szocializáló, ill. szocializált ágensnek tanulmányozásában, s ez a hanyatlás még inkább jelentősnek tűnik, ha a fejlődési szempontokat is nyomon kívánjuk követni. A hiányosságokat az utóbbi évtizedekben fokozott erővel próbálták és próbálják ma is pótolni.Dolgozatunk - a maga szerényebb keretei között - vizsgálódik serdülőkorúak körében. Elsősorban a baráti kapcsolatok sajátosságaira igyekszik rámutatni s leírni annak megnyilvánulási formáit a 12 és 16 évesek között. Fontosnak tartottuk annak a megismerését is, hogy mit jelent e két korcsoport számára a barátság, milyen szerepet játszik életükben, hogyan vélekednek egy ideális barátságról, s a barátok saját kapcsolatukat hogyan látják egy ilyen ideális kapcsolathoz viszonyítva.Vizsgálati személyeink két fő csoportból tevődtek össze: részben jó képességű, társai közé jól beilleszkedő, részben pedig deviáns serdülőkből, akik ezeknek mintegy "ellenpólusát" jelentették: rendőrségi nyilvántartásban szereplő, valamilyen kisebb-nagyobb bűncselekményt már elkövetett fiatalokból álltak. Mivel ebben a témakörben a deviánsokat is magában foglaló vizsgálatok száma sajnos elenyésző, így dolgozatunk az ide vonatkozó ismereteinket feltétlenül bővíti.