Lélektani tanulmányok IV. [antikvár]

Részlet a könyvből:A csíny és a cselA csíny elkövetője egy vagy több személyt olyan általa előre látott, de áldozatának váratlan helyzetbe hoz, melyben az illető komikussá válik. E definíció - mint később látni fogjuk - nem tökéletes, tágítható és szűkíthető, most inkább csak kiindulásul használjuk. Ha emlékezetünkbe idézzük a legkülönfélébb csínyeket, valamennyinél láthatjuk ezt a két mozzanatot, a csínytevő előrelátását ás a csíny áldozatának, szenvedő alanyának komikussá válását. Amikor valakinek bekrétázzuk a ruháját, vizes rongyot rejtünk a lepedője alá, vagy hamis hírrel ámítjuk, elcsaljuk egy megbeszélt helyre, ahol nincs senki, mindig ez történik: a csíny áldozatának megtréfálása egy előkészített helyzetben. A megtréfálás az áldozatnak megdöbbenést jelent. Amikor a megdöbbenés nem átmeneti, nem játékosan múló, akkor csellel állunk szemben. A csellel ellentétben a csíny tüntetően, tréfásan létesít futó természetű kárt.