Segítség! Társkereső lettem! [antikvár]

Kedves leendő és gyakorló társkeresők! Jó néhány hónapja vagy talán egy éve is már, hogy egy szép, fiatal, határozott szőke lány lépett be a társkereső irodámba. Beszélgetésünk alatt kiderült számomra, hogy ő az a típus, akit én magamban az ideális társkeresőnek nevezek. Reálisan felmérte a helyzetét, nevezetesen, hogy otthon dolgozó nyelvtanárnőként, állandó és kis létszámú baráti társasággal rendelkezve, nem túl nagy az esélye arra, hogy ebben a közegben mozogva megtalálja az igazit. Nem volt elkeseredett, nem gondolta, hogy "még ma" rátalál az igazira, és ami nagyon fontos: nem érezte magát másodrendű állampolgárnak, mert felkeresett egy társközvetítő irodát. Az egyetlen gondom az volt vele, hogy talán kicsit szigorúan, kicsit túl határozottan és talán kicsit túl hosszan sorolta azokat a tulajdonságokat, amivel a majdani igazinak rendelkeznie kell. A tapasztalatai alapján azt hiszem mára már ez is megváltozott. Hosszabb, reményteljesebb és rövidebb, érdektelen próbálkozás után ő is tudja, a legfontosabb az a pillanat, amikor az ember belenéz a másik szemébe. Akkor, ott, vagy történik valami vagy nem. Ha igen, sok mindent elnéz és megbocsát az ember, ha nem, a tökéletes is felesleges. Magyarul: a társkeresés különböző formái csak lehetőséget adnak az újabb és újabb ismerkedésre. Szembe kell nézni azzal, hogy megváltozott a világ. Ma már sajnos olyan életet élünk, ahol a személyes boldogságunkért is keményen meg kell dolgoznunk.