Szerelem [antikvár]

„Engem nem elvont kérdések érdekelnek. Az érdekel, ki-mi az az ember, aki most él, hogyan viszonylik ahhoz az emberhez, aki élt, és aki azt mondta nekem, nagyon-nagyon szeret, és kihez szólok most, amikor felhívom telefonon őt, egy névvel megnevezhető nőt, akinek lényegében ugyanaz a keze, a lába, a hasa, az orra, mint aki azt mondta nekem: Nagyon szeretlek. A szó legszorosabb értelmében nem tudom, kihez beszélek most; a névvel megnevezés nem segít, akár személyiségzavar áll fenn, akár nem. Nekem úgy tűnik, ő sem tudja, kihez szól, mivel nem képes felmérni sem azt, hogy mi történt velem, mi lett belőlem annak hatására, hogy ő elhagyott és – ez majdnem a legfájdalmasabb – olyan módon, ahogyan tette; sem azt, hogy ő mivé lett, miként beszél."