Álláspontok a szocializációról [antikvár]

A "szocializáció" - interdiszciplináris szakkifejezés, egyike a korunkra egyebek között jellemző tudományos metanyelv produktumainak. Ily módon az általa jelzett tudományos kutatási témakör is viszonylag fiatal. A probléma racionális magja vagy inkább annak valamilyen gondolati tükröződése viszont évezredes múltra nyúlik vissza. Ott feszül minden megrázó, ma is élőnek, "nekünk-valónak" tűnő antik dráma etikai konfliktusaiban, az "ismerd meg önmagad" vagy "légy hű önmagadhoz" etikai racionalista jelszavaiban, a társadalmi cselekvés céljai és lehetséges, megengedhető eszközei fölötti meditációkban, okfejtésekben. Meghatározandó, eldöntendő kérdésként van jelen valamennyi - részint gyakorlati-tapasztalati, részint logikai meggondolásokon nyugvó - bölcseleti ember- és társadalom-képben, az ember természetes hajlamairól, társadalom normáiról, a nevelés szerepéről kimódolt gondolatmenetekben,, követve az emberi gondolkodás fejlődését. Ez persze csak akkor tűnik határozottan, világosan elő,amikor az egyén és a társadalom közötti viszony, s ezen belül az "emberi természet" kérdése már vallásos misztika nélkül, önmaga természetes /egyben minden korábbi elképzelésnél sokkal bonyolultabb/ mivoltában válik a megismerésre-megértésre törő tudat tárgyává. /Hadd tegyük hozzá rögtön, akkor is csak évszázadokat felölelő fokozatossággal ébred rá az ember önmaga tudata "ördögi bonyolultságára"./