Az antiszemitizmus lélektana [antikvár]

BEVEZETÉS. 1. A lélektani probléma. A világ egyik legkiválóbb tudósának, Kepler Jánosnak több évét (1615-1621) elkeserítette az a hajsza, amit tőle távol Németországban lakó özvegy anyja ellen indítottak. Boszorkánysággal vádolták a különben kissé házsártos öreg nénikét, azzal, hogy a szomszédasszony tehenének tejét elapasztotta és több effélével. A világhírű fiúnak nagy nehézségek árán sikerült anyjának kimentése az inquizíció karmai közül, sőt talán a leselkedő máglyahalál elől. Pedig sokan tudták már akkor, hogy boszorkányok nincsenek, ahogy azt nálunk Kálmán király századokkal előbb, a középkori felvilágosodás elején vallotta és hirdette. Lehet, hogy a falubeli törvényszéki emberek pénzéhsége is szerepelt a vádban, hiszen kaptak volna a boszorkánynak kikiáltott asszony elkobzandó vagyonából egyet s mást, vagy a per abbahagyásának váltságdíjából is remélhettek egy kis hasznát. Lehet, hogy a néphangulat, amely a felforgató eszméket valló, egyházi hatóságával összekülönbözött, független gondolkodású tudóssal ellenségesen állott szemben, szintén közrejátszott a per megindításában.