Az identitás szociológiai dimenziói [antikvár]

A "Szociológiai Füzetek" szerkesztőinek tudatos törekvése, hogy a hézagpótló szociológiatörténeti jelentőségű munkák megjelentetésén túl néhány alapvető szociálpszichológiai művet is útjára bocsássanak a sorozatban. Teszik ezt egyrészt a szociológusképzésben nélkülözhetetlen szociálpszichológiai szemlélet elmélyítéséért, másrészt az a megfontolás is vezeti őket, hogy szemléltessék a szociológia és a szociálpszichológia egymásratalálásának mind jobban tért hódító folyamatát, amelynek lényege, hogy a társadalmi jelenségek a maguk konkrét voltában semmiképpen sem szeletelhetők föl az egyes tudományok immanens logikája által sugallt kényszerpályák önkénye szerint. Miközben a steril szociálpszichológiai látásmód telítődik a társadalmi intézmények és folyamatok objektív meghatározó érvényének elismerésével, s eképpen felszabadul az ember társas-társadalmi viselkedésének elszigetelt, laboratóriumi ízű megközelítésének járma alól, a szociológiában alkalmazott fogalmi-elméleti apparátus is csak nyer vele, hogy elemzéseit nem kell félbehagynia mihelyt az egyénhez, a társas jelenségek világához ér. A társadalmi törvények ugyanis a szociálpszichológiai jelenségek szférájában nem szűnnek meg, hanem csak átalakulnak, és sajátosságuk nem tagadja, hanem kiteljesíti és pontosítja a szociológiai ismeretek érvényét. Miként a két világháború között kialakult román szociográfiai iskola megalapítója - ki a magyar szociográfusokra is hatott - Dimitru Gusti mondja, nemcsak az ember van a társadalomban, hanem a társadalom is benne van az emberben. Ez a kettősség nem zárja ki sem a szociológiai, sem a szociálpszichológiai megközelítés létjogosultságát, másképpen szólva, nem zárja ki az "ideograflkus" és a "nomotetikus" megközelítések külön-külön is jogos alkalmazását, mindössze arra utal, hogy a tudományközi együttműködés maguknak a társadalmi jelenségeknek a természetéből adódó követelmény, melyet a társadalomtudományok előrehaladása az időben egyre sürgetőbb igénnyel tűz az emberrel foglalkozó tudományok művelői elé. A marxista szaktudományok eleve jobb eséllyel indulnak eme integráció felé, hiszen a marxista filozófia mindig is a történelmi-társadalmi gyakorlat gyújtópontjába állított emberi tevékenység egységében látta és láttatja a társadalmi jelenségek magyarázatának és megváltoztatásának kérdését.