Az öregkor reménysége [antikvár]

ElöljáróbanSok öreg barátom van. Velük rendszeresen beszélgetünk a minduntalan előkerülő témáról, az öregségről. Az idők során kiderült, hogy jó néhányan nehezen viselik sorsukat. S mert az elkeseredett embereket nem csupán sajnálom, hanem elkeseredettségüket nehezen is viselem, az elhangzó (talán választ sem váró) miértekre igyekszem válaszolni. így alakult ki egy beszélgetés az öregedésről, annak velejáróiról, természetesen az élet befejezéséről is. Ilyenkor mindig megragadom az alkalmat, s elmondom az életről alkotott elméletemet.Az élet cselekvések sorozata, amelyeket az ember azért végez, hogy amikor odaáll mennyei Atyja elé, teljes egészet tudjon felmutatni, lehetőleg minél tökéletesebbet. Életünk tehát abból áll, hogy haladunk a (nagybetűs) Teljesség íe\é. Olyan ez, mint a kör kialakulása. A görbe vonal akkor válik körré, ha a ceruza hegye visszatér a kiindulási ponthoz, akkor lesz teljessé. Életünk vonala, amely - a testünkre vonatkozóan - a porból indult el, még nem tért oda vissza, tehát még nem mondható teljesnek. A lélek teljessé válása a teremtő Istenhez való visszatéréskor fejeződik be.