Házastársak tanácsadója [antikvár]

A menyasszonyi koszoru disziti még a fejedet, kedves Emmám, ugy ragyog még az arcod, mintha a pap előtt állnál; gondtalanul és vidáman kezded el a házaséletet. Ki tudna irántad gyengédebb szeretettel viseltetni most, mint én, a te bátyád, aki téged mindig szerettelek? Rám nézve sem kisebb jelentőségü a te esküvőd napja. Minden oldalról szerencsekivánatokkal halmoznak el. Arról mindenesetre meg elehetsz győződve, hogy az én testvéri szivem a legjobbat kivánja neked. Házasságod minden napja, ha nem is ilyen zajosan vidám, de állandó lelki békességgel telt legyen. A te Vilmosod szerelme foglalja el most egész szivedet; és ki merne kételkedni a te boldogságodban? A szerelem fogja életed esetleges komor óráit is megvigasztalni és felviditani. De megbocsáss, kedves testvérem, ha jókivánságaim mellé egynéhány tanácsot is adok, ami most talán boldogságod első napjaiban feleslegesnek látszik, azonban mint a jövő fog rá megtanitani, még sem felesleges. A jó szándékomat semmi esetre sem szabad kétségbevonnod.