Lélektől lélekig [antikvár]

Lélektől lélekig, embertől emberig olyan járhatatlan út vezet, hogy sokat meg sem kísérlik ezt a kirándulást. Így aztán világszerte tömegjelenség lett a szerepjátszás. Van, akihez már úgy hozzánőtt az álarc, hogy maga sem emlékszik eredeti vonásaira. Hogyan lehet ilyen körülmények között valódi személyközi kapcsolatokat kiépíteni? Mik az őszinteség kritériumai? Aki mást megszelídít, vállalja a sírás kockázatát, - mondja a róka a Kis Hercegnek Saint-Exupéry regényében. Hogyan védekezzünk ebben a kockázatos helyzetben?A füzet, amelyet az Olvasó kezében tart gyakorlati tanácsot ad, hogyan kerekedjünk a fenti problémák fölé. A jelszószerűen megfogalmazott "szabályok" magyarázatot is igényelnek, de ha ez a kifejtés néhol hosszabb, akkor az író mégegyszer, ugyancsak jelszószerűen megfogalmazza a lényeget. Ezek a jótanácsok minden emberközi kapcsolatra vonatkoznak, nemcsak a házastársak kulturált szeretetére, nemcsak a család tagjainak viszonyára, nemcsak a munkahelyi, sportköri, jószomszédi kapcsolatokra, hanem az egyházi, vallási közösség életére is. A szerző az emberi társas-viszonyról beszél, de jól tudja, hogy ez soha nem sikerülhet Isten nélkül, mert az ember természetfeletti életre meghívott lény. Bár nem mondja ki a szerző, de soraiból megérezzük: nemcsak földi boldogulásunkról van szó. Az üdvösség lényege: Isten boldogító színelátása. Aki nem tanult meg harmonikus kapcsolatban élni más személyekkel, az aligha képes elviselni az örök boldogságot.