Mira [antikvár]

Részlet: L MIRA ÍGY VÁLTSD MEG A VILÁGOD! Hát ezt nem hiszem el! Ezt a barmot! Ahhoz képest, hogy „napi két órát dolgozom"! 8-ra mentem be, most este 7 óra múlt , és egy újabb órát töltsek azzal, hogy naplót vezetek arról, hogy mikor eszek és mikor telefonálok?! — Előkaptam a telefonom, hogy felhívjam Pirost. Nem vette fel. Szétvet az ideg! Még borotválkozni sem tud! Minden egyes értekezleten ott alvad a vér az inge nyakán. Mekkora lúzer vagyok, hogy harmincévesen ilyen embernek dolgozok?! És ő keres milliókat, én meg kockatrappistát vettem a fizetésem utolsó filléreiből! - Már a sarkam is fájt, ahogy az aszfalthoz vagdostam. Olyan dühös voltam, hogy még csak nem is fáztam, ami nagy szó, mert hideg volt az este, ráadásul két réteggel rendszerint többet viseltem, mint Piros. Annyi előnye volt az utcán vágtázásnak, hogy végre megmozdultam. Ha legalább futhatnék egyet! De az nem ma lesz. Mondjuk, tegnap se. Höh! - löttyesztettem tovább egészségtudatosán a taxis felkarom. Pár hónap volt még a bikiniszezonig, de úgy nézett ki, hogyjobb lesz, ha én majd csak ülök a szobában, overálban. Be a kapun, fel a lépcsőn, a lift számlálója lassan gördült tovább emeletről emeletre. A maximálisan kiaknázott női táska tésztával, kiló kenyérrel kitömve, a megadás szélén álló szatyor az ujjaimba vágott. Alig vártam, hogy lehajítsak mindent, és összedobjam azt a cukkinis-baconös tésztát, amit két hete néztem ki. Ügy emlékeztem, egy bor is maradt, ha Matyi ki nem nyírta, de csak nem, pontosan tudja, hogy harapok, ha éhes vagyok. Egy nem túl bonyolult vígjáték kell még, nem bír többet az agyam mára. Na nee! Ugye nem egy újabb pornóforgatás, mint múlt héten? Mondjuk, vicces volt bögrével hallgatózni, és az oroszlánüvöltéseknél hangosan éljenezni és tapsolni. Nem, ez tőlünk jön.