Napfonat-napok [antikvár]

Kérem, jelentkezzen az, aki nem akar boldog lenni! Akiben semmiféle vágy, törekvés, indíttatás nem lakozik az örömteli élet iránt, aki szeretné keserűen, nélkülözve, bajok közt bukdácsolva tölteni napjait Nincs ilyen! Az életösztönnel azonos ívású a boldogság igénye is bennünk. Ebben az egyben mindenki azonos, éljen bár Afrikában vagy a középkorban, lett légyen filozófus vagy mosogatónő. Még a szerzetesek is boldogok szeretnének lenni, pedig önszántukból mondanak le sok földi jóról".De vajon, tudjuk-e, mit értünk boldogságon? Mit is keresünk? Nehéz megtalálnunk valamit, ha nem pontosan tudjuk, mi az. Itt a gereblye, a kapukulcs, a tegnapi újság de hol a boldogság? Itt van a kis házam, autóm, de ez kevés a boldogsághoz. Több ház, több autó - még kevesebb.Próbálom megfogalmazni, mit is keresek. Talán az elégedettséget, nem holmi lángoló, vad örömöt. Békét, rendet. Máskor azonban éhesen keresem újra és újra azt a varázslatos, égi érzést, amelyet már megtapasztaltam. Szerelemben, egy pillanat különös fényében, egy gyermekarc mosolyában. Kosztolányi Dezső is megtapasztalta. Pontosabban Esti Kornél a Boldogság" című novellában, midőn megszabadulva félelmeitől, felült egy vonatra és elhagyta lelke rabságát.Egy táborozás alkalmával azt a kérdést ízlelgettük: boldognak találjuk-e magunkat? Ha nem, mi az oka?303