Üzenetek a Sárga Házból [antikvár]

Fedlapján sérüléssel.
Úttörő jelentőségű munkát tart kezében a figyelmes olvasó. Büki Attila és Valkai Zsuzsa Üzenetek a Sárga Házból című kötetével vállalkozott arra, hogy bemutassa az első magyar pszichiátriai múzeum képzőművészeti anyagának sajátosságait. Az elmebetegségeket meglehetősen leegyszerűsítve és felületesen ismerjük, értelmezzük. Általánosságban amolyan "tabutéma", amiről nem beszélünk. Ugyanakkor már-már tradicionálissá vált az a megközelítési mód, ahogyan beszélünk a pszichiátriai betegségek misztikus elemeiről. Olyan elemekről, amelyeket - ismereteink hiányosságai miatt! - mi magunk ruházunk fel rejtélyességgel és titokzatossággal. A szűkebb értelemben vett szakirodalom mellett, amely kizárólag a szakemberek igényeit elégíti ki, égetően szükség volt már egy olyan munkára, amely a tudományos ismeretterjesztés eszköztárával próbálja közérthetőbbé tenni az elmezavarok tüneteit, kialakulását, kóros folyamatait és megnyilvánulási formáit. Az elmebetegség mint jelenség sokkal összetettebb, ahogy azt az első pillanatban gondoljuk. A szakkönyvek száraz ismeretanyaga kevés ahhoz, hogy a valóságon kívüli világban élő beteg belső élményvilágát el tudjuk képzelni. A verbális közlés lehetőségei is korlátozottak. A szerzők abból indultak ki, hogy a fenti eszköznél sokkal kifejezőbbek az intézeti betegek rajzai és festményei, mert többet mondanak el róluk. Az egyes betegségtípusok elkülönítve jelennek meg a könyv lapjain. Mindegyikhez szövegközti képanyag csatlakozik. A képzőművészeti alkotások jelentős része hivatásos festőművészek munkája. Közöttük a század elejének két jelentős műve is szerepel. Nemes Lampérth József és Gulácsy Lajos. A festmények, grafikák ismertetései egyben azonosító jegyek a betegség megközelítéséhez, egy drámai folyamat kiteljesedéséhez. Zentai László