A régészeti geológia és a történeti ökológia alapjai [antikvár]

jy4 sivatag azért teremtetett, hoLiy megacéhzza az igazhitűek lelkét" Frank Herbert, 19681, Előszó és köszöiietiiiyilváaiításAz ipari civilizáció - amelyben élünk - mindössze két, két és fél évszázados múltra tekint vissza. Ez az idő szinte pillanatoyinalc tűnik a paraszti, földművelő, állattenyésztő közösségek 10-12 ezer éves múltjához képest, míg a termelő, mezőgazdasági közösségek egzisztálásának ideje eltörpül, ha a vadászó közösségek több mint egymillió éves fennmaradásával vetjük össze, míg a vadászó ember, egyáltalán az emberi nem kialakulásának ideje szinte szemvillanásnyi Földünk milliárd években mérhető geológiai történetéhez képest.Hogy mennyire kicsi és nagy egyszerre az ember, és az eg)rének és közösségek micsoda szívósággal küzdenek meg az őket körülvevő hatalmas erejű természettel, csalc az érdieti meg igazán, aki már egyedül nézett szembe a végtelennek tűnő, kővel, kaviccsal, homokkal vagy sós agyaggal fedett sivataggal. Esedeg társ nélkül botorkált a sűrű, szúrós aljnö-vényzetű, nedves és hideg tajgában, vagy magára maradt a hófedte, embertelenül rideg tundraterületen. Ezek az élmények azok, amelyek egyértelműen megértetik, hogy milyen fontosak azok a távolról, a civiüzációs centrumokból nézve rendldvül egyszerűnek, sőt primitívnek, kultoráladannak tűnő emberi közösségek, amelyek a legváltozatosabb és helyenként igen nehéz megélhetést biztosító földi környezetben is megteremtik az emberi közösségek, az emberek fennmaradásához szükséges feltételeket és a legalapvetőbb emberi javakat. Ezeknek a közösségeknek a léte teszi lehetővé, hogy 2zemberföldjeként" létezzen még napjainkban is a sivatag, az őserdő vagy akár az örök fagy világa. Ezeloiek a természeti" népelcnek, közösségeloiek az eredete, Icultúrája, hite, az őket körülvevő természettel kialakított viszonya és életferuimaradási stratégiájuíc aícár több száz generáció több ezer éve felhalmozott, átalakított tapasztalatain is alapulhat. Mit is jelent, mit is jeiendiet ez a tapasztalat?A legújabb - katonálc által végzett - felmérések alapján egy, a nyugat-európai, amerikai vag)' ázsiai nagyvárosban felnevellcedett polgár túlélési ideje az eredeti őserdei környezetben áüagosan 36 óra, vagyis másfél nap. Bár hasonló felmérés nem készült még, feltételezhető, hogy az őserdőben élő, vadászó közösségekből származó személyek adagos túlélési esélye a modern", nagyvárosi környezetben ennél azért jóval hosszabbra tehető. Miért ilyen gyors a mortalitása az urbánus embernek abban a környezetben, amelyben jelentős számú vadászó loiltúrával rendelkező népesség él még ma is, és amelyből végső soron a ma élő városlalcók is származnak? S mi történt ezeldcel az egykori vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot folytató embereldcel? Miért, milcor és kik elől szorultalc vissza ezek a fantasztikus szívósságú emberi közösségek? Milyen tényezők vezemek egy vadászó közösség átalakulásához, termelő életmódra áttéréséhez? Mikor, hogyan vesztettük el mi, az ipari centrumokban élők az alkalmazkodóképességünket az őserdei környezettel szemben? Elvesztettük-e egyáltalán? Ugyanaldcor hogyan maradhamak fenn technilcai szinten