Nagy Sándor nyomában Indiába [antikvár]

A könyvünkben elbeszélt kutató út színtere túl van az Indiai Északnyugati Határszélen és mindezideig el volt zárva az európaiak elől. E kötet első fejezetében röviden érintettem a «törzsi politika» újabb alakulását, azt, amely a Miángul Bádsáh uralomra lépésével indult meg. Az erélyes és rátermett uralkodó - Szvát Válí-ja - békét teremtett ennek a szerencsés éghajlatú, áldott földnek évszázadokon át torzsalkodó népei között. Mély hálával gondolok a felvilágosodott szellemű uralkodó vendégszerető barátságára. Nem lankadó figyelme és segítsége tette lehetővé, hogy biztonságban járhattam-kelhettem országában és tudományos eredményekkel térhettem meg utamból. De épp ily hálát érzek többi szíves barátaim iránt, a határon erről, akiknek készséges támogatása nyitott rá módot, hogy kikutathassam azt az elbűvölő földet az indiai kormány megbízásából. Jó sorsomnak és az indiai hatóságok rokonszenves megértésének köszönhetem, hogy negyvenegy éves indiai szolgálatom alatt alkalmam nyilt Legbelső Ázsia legnagyobb részének kikutatására és India északnyugati határszéle mentén végesvégig bejárhattam azt a földet, amelynek történelmi múltja kora ifjúságom óta oly hatalmas erővel vonzott és csalogatott. Ezek a régészeti és földrajzi kutatásnak szentelt utazások végigvezettek Kína nyugati tájaitól Közép-Ázsia túlsó széléig s a hófedte Pámíroktól le az Arab-tenger sivár partvidékének "ikhtiofagosz" népeihez.