XXVII. Vándorgyűlés [antikvár]

A Magyar Biológiai Társaság XXVII. Vándorgyűlése. 2008. szeptember 25-26.IDŐJÁRÁSI SZÉLSŐSÉGEK -TÁRSULÁSSZINTŰ ADAPTÍV VÁLASZOK. ÉVELŐ NYÍLT HOMOKPUSZTAGYEPEK 12 ÉVES MONITOROZÁSÁNAK TAPASZTALATAIbartha sándor , molnár zsolt, horváth andrás, virágh kláraMTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-A. E-mail: [email protected]és és problémafelvetésAz ember okozta globális klímaváltozás hatására térségünkben is gyakoribbá váltak az időjárási szélsőségek (pl. aszályok, heves esőzések, szélviharok). Az evolúciős léptékben szokatlanul gyors környezeti változások kapcsán alapvető kérdés, hogy az egyes ökológiai rendszerek milyen mértékben képesek alkalmazkodni, hogyan változhatnak, illetve a változások során fennmaradnak-e vagy pedig sérülnek alapvető ökológiai szolgáltatásaik (Czúcz et al. 2007).A vegetáció a környezeti változásokra többnyire belső szerkezetének az átrendeződésével válaszol. A gazdagabb, komplexebb közösségek gyorsabb és többféle válaszra képesek, ezért adaptációs képességük is nagyobb (McNaughton 1988, Tilman 1999, Gunaerson & Pritchard 2002, Bartha 2007a). A vegetáció adaptív válaszainak a megértéséhez tehát nagyon fontos belső állapotainak és állapotátmeneteinek az ismerete (Bartha 2008). Sajnos az európai (és ezen belül a hazai) vegetációról összegyűlt tudásunk döntően a klasszikus cönológián alapul, egy olyan módszertanon, amely a vegetáció változatosságát mesterségesen leegyszerűsítette és elhanyagolta az átmenetek és az állományon belüli változatosság vizsgálatát (Bartha 2000, 2003). A klímaváltozás várható hatásait leíró jelenlegi modellek is ezzel a leegyszerűsített képpel dolgoznak (Guisan et al. 1998, Zimmermann & Kienast 1999, Walther 2003, Dormann 2007). Feltételezik, hogy a vegetáció kevés számú (néhány tucat) egységgel reprezentálható, ezek az egységek egyensúlyban vannak a környezetükkel, azaz környezeti igényeik a pillanatnyi előfordulásaik alapján megismerhetők. A modellezés során a várt új környezethez igazítják a vegetáció képét, feltételezve, hogy a vegetációs egységek majd egyszerűen elmozdulnak, követik a környezet változásait (pl. a hőmérséklet emelkedésével a vegetációs övek magasabbra tolódnak a hegyekben (Guisan et al. 1998, Zimmermann & Kienast 1999).Ha az aktuáhs vegetáció táji léptékű átalakulásainak közelmúltját (utóbbi 200 évét) vesszük szemügyre (Biró 2006), a vegetációs egységek térbeli eltolódásai mellett egészen más jellegű változásokat is látunk, mindenekelőtt a természetes élőhelyek kiterjedésének csökkenését, felapróződását, valamint degradációt, ruderalizáciőt, szekunder szuk-cessziós folyamatokat és az özöngyomok terjedését. Mindez felveti annak szükségességét, hogy a vegetáció modellezése során elfogadott egyszerűsítő feltevések érvényességét megvizsgáljuk és a modellek jóslatait a valós folyamatok megfigyelésével teszteljük.Ebben a közleményben egy 12 éve tartó monitorozási projekt eredményeiből válogattunk. A monitorozást az évelő nyílt homokpusztagyep egy természetközeli állományában végeztük. A vizsgált időszakban az időjárás igen változékony volt, csapadékos