A sportriporter is ember [antikvár]

Pár lap alsó éle enyhén hullámos. Gerinc enyhén kopottas.
- Böröczky József. - Szerényen a legnagyobb valamiben, de még nem tudjuk, hogy miben. - Csisztu Zsuzsa. - Ha megkérdeznék, hogy barátkoznék-e vele, akkor bizonyára szívesen. - Dávid Sándor. - Azt szoktam mondani, hogy belőlem semmi nem lett, csak megöregedtem. - Faragó Richard. - Az örök elégedetlen. - Fülöp László. - Akkor lennék a legboldogabb, ha minden úgy maradna, ahogy most van. - Hajdú B. István. - Hajdú István vagyok, de ha kell legyek Hajdú B.! - Kaplár F. József. - Maradjon meg ilyennek! - Knézy Jenő. - Szerencsés ember vagyok. - Komlósi Gábor. - Nem biztos, hogy az iskolát tekintem a főművemnek... - Kovács Géza László. - Kovács Géza Lászlóról mostanság azt lehetne mondani, hogy kezd olyan lenni, mint a bor, amely egyre inkább Tokaji lesz. - Máté Pál. - Majd tíz év múlva... - Méhes Gábor. - Sportért, zenéért, családért, barátokért a megszállottságig tudok rajongani! - Novotny Zoltán. - Köszönöm szépen, megvagyok. - Ifjabb Perutek János. - Bohóc. Ezt a szót mondták rám és ez igaz. - Sipos János. - Mindig szeretnék újat tanulni, de a nagy elődök mindig példaképek maradnak. - Szabó Gábor. - Soha nem gondoltam, hogy egyszer ez lesz a munkám, de nagyon örülök, hogy így alakult. - Szántó Dávid. - Abban valóban egyedi lettem, hogy ilyen füleim, és mosolygásom van. - Szepesi György. - Nyolcvanöt évesen negyvenötnek érzem magam. - Várhegyi Ferenc. - Más, ha valaki beleszületik ebbe a világba és más, ha kívülről kerül bele. - Vitray Tamás. - Átkozottul szerencsés pasas. - Vörös Csaba, . Menet közben is változott a szereplők névsora, van, aki bekerült, van, aki kikerült. Ennek a könyvnek is végesek a határai. Ezúton is szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik végül nem kaptak helyet benne!