Balatonfelvidék [antikvár]

i. ÁLTALANOS ISMERTETŐ A) Amiről a Balatonfelvidék kövei beszélnek A Föld keletkezésének, kialakulásának, fejlődésének hosszú évmilliókra kiterjedő története van, amelyet köny-nyebb áttekintés végett, a bennük fellépő szerves manadvá-nyok (kövületek) alapján, korokra, időszakokra és fokozatosan kisebbedő szakaszokra stb. kellett felosztani. Amikor még nem volt szerves élet a Földön — vagy ha volt is, de annak emlékei úgy átalakultak, hogy az életnek már a nyomát sem mutatják (őskőzetek) —, ezt a kort őskornak (Archaikum) nevezzük. Ebben az időben tenger borította környékünket. Az ebből lerakódott kőzetek mind réges-régen elváltoztak: összegyűrődtek és törtek, más rétegek kerültek föléjük. Hogy mikor, azt nem tudjuk, mert kövületeket eddig nem ismerünk belőlük. Jellegzetességük a palásodás és az átkristályosodás, ezért közelebbi nevük: Kristályos palák. Kissé távolabb a Balatontól, nem egészen jól átalakult (metamorfizált) kiristályos palák is vannak. Amikor az ó-paleozói tenger eliszaposodása agyaglerakódáshoz vezetett, a hegygyűrő erők ezt az agyagot ,,fiiait"-nek nevezett kristályos palákká változtatták, amelyek közé azután a partközeli vulkánok törmeléke: diabáztufa, majd vulkáni telérek: kvarcporfirok, diabázporfiritek nyomultak. Amikor pedig az őskor után megjelent az élet, illetőleg annnak kétségtelen nyomai és emlékei, akkor kezdődött az Ókor (Paleozoikum), sokféle élőlényével, sok mindenféle földkéreg és felszíni, vegyi és fizikai stb. változásaival. Ahogy az egykor bennük élt, majd beléjük eltemetett és