Emlékek a bihari hegyekből [antikvár]

A Nagyváradi Vasas (C. S. Ferar) turistaszakosztályának adatait gyűjtögettem, amikor megkaptam Klein Zoltán címét. Kalmár László, a Magyar Természetbarát Szövetség szakmai titkára Őt ajánlotta, mint régi nagyváradi „vasast", aki hiteles információkkal szolgálhat. Megkeresésemre az első választ 1997. október 8-án keltezte a New Yorkban élő szerző: „Örömmel olvastam kedves levelét, mert ebből látom, hogy mégiscsak akadnak Váradon lelkes Bihar-járó turisták, akiknek, mint jómagamnak is, szívügyük a bihari turisztika népszerűsítése. Váradi látogatásom alkalmával megpróbáltam információkat szerezni a turistasport jelenlegi helyzetéről. Régi barátom és kollégám az ONT-ből, Cartis Livius és mások is úgy informáltak, hogy nagyon kevés szervezett turistatevékenység létezik jelenleg. Az On által létrehozott Czárán Gyula Alapítvány nagyon alkalmasnak látszik, megfelelő segítséggel, ennek a hiányosságnak a pótlására." A kapcsolatfelvételt követően vízözönszerűen zúdultak rám a szülőföld, a bihari tájak New Yorkba menekített vágyódásai, emlékei, feledésbe merült nevek, váradi turisták és eltűnt egyesületek megsárgult képei. Mint a nyelőkben eltűnő, majd a buggyanókban újra vüágra törő vizek, úgy lépett ki a múlt homályából a már égi ösvényeken túrázók és a még köztünk lévők neve: Kántor Jancsi, Ellenes Feri, Jánosi Béla, Neufeld Miklós, Buda József, Burger Etelka (Sebő Ferencné), Sebő Ferenc, Kro-vattó Béla, Grünfeld Lóránd (Gacsaj), Tóth Sanyi - a hegység tudója, Shwartz Lili, Stern András (Sturmi), Klein Erzsébet, Oláh Piroska, Schőn Miklós, Lőkösházi László, Duma Gabi, Bordás Puiu, Magda Teodor, Mokos Jóska, Somogyi Sanyi, Nagy Ilu (Kin-de Ilona) és még sokan mások. Klein Zoltán már ifjúkorában csatlakozott a szervezett nagyváradi turistamozgalomhoz: „Én magam, mint 15 éves szűcs-