Matterhorn [antikvár]

A nagy hegyek szerelmes hősei, az igazi, úttörő hegymászók, talán csalódnak majd e regényben, mert nincs benne semmi, ami életük legfőbb szenvedélyére, küzdelmes kalandjaira emlékeztetné őket. De azt hiszem, könyvem címe elég figyelmeztetés lehet számukra: a Matterhorn immár nem érdekli az igazi hegymászókat, ormát rég meghódította, leigázta az emberi akarat. A Matterhorn legyőzetett, az igazi, nagy hegymászók, Mummery utódai más, még legyőzetlen, az emberi akarattal dacoló ormok felé vetik tekintetüket. Mért is kezdenék újra a Schmid-testvérek hősies, bolondul szép kísérletét az Északi Sziklafal megmászására, amikor mások, szerencsésebbek, már rég megmászták e meredeket? Igaz ugyan, hogy talán a Matterhornon is akad még igazi megymászónak való feladat. De könyvemben nem ilyen elsőrangú erőfeszítéssel foglalkozom. E regény hősei nem úttörők, járt út megtevésére vállalkoznak. És előre figyelmeztetem az olvasót arra is, hogy ne keresse e regényben a Matterhorn meghódításának történetét, ezt a hősregét, amely 1865-ben, Whymper és Carrel hősi párbajával, a halálos kimenetelű győzelemmel kezdődik és az 1933. évi hármas balesettel végződik. A Matterhorn meghódításáért folytatott hősi küzdelemnek nagy irodalma van. Igaz, hogy ez az irodalom inkább csak e küzdelem külső fordulatait világítja meg és elhanyagolja a belső történetet, a Matterhorn misztériumát, a titokzatos erőt, amellyel e nagyszerű hegyóriás az emberek százait vonzotta magához s késztette testi-lelki képességeiket meghaladó erőpróbára. E regény szerzőjének talán alkalma lesz majd egyszer külön művet szentelnie a a Matterhorn e titkos, szellemi drámájának.