Sportok könyve [antikvár]

Nem egyszer kerekedett már vita arról, hogy a magyar sport világviszonylatban is kiemelkedő sikereinek mi az alapja. A szakemberek saját felfogásuk bizonyítására nem egy elméletet állítottak fel, ezeknek az elméleteknek legtöbbje azonban hamarosan megdőlt. Az egyik azt mondta, hogy a magyar csak egyéni versenyben ér el kiemelkedő sikert, mert jelleme és vérmérséklete erre teszi alkalmassá. Az idők igen csattanós választ adtak erre a felfogásra, amikor a magyar vízipólócsapat az európabajnokságok sorát, de még a világbajnokságot is meg tudta nyerni. Mások azt tartották, hogy a magyar csak az ügyességi versenyágakban kiváló és nem ér el komoly eredményt akkor, ha annak az eredménynek a szorgalom, a kitartó munka, az évekig tartó előkészület az alapja. Ennek a felfogásnak a hívei azonban megfeledkeztek arról, hogy az ügyességi számokban csúcsteljesítményt elérő versenyzőnek éppen annyi odaadásra, céltudatosságra van szüksége, mint annak, aki más valamiben akar sikert elérni. A Sportok Könyve az egymást követő fejezetekben jóformán az egész magyar sportéletet csokorba szedte. Az egyes sportágak legkiválóbb művelőinek vagy szakemberének tollából származó fejezetek igen élesen világítanak rá arra, hogy a magyar sport kiválóságai éppen olyan nagy és odaadó munkát, szeretetteljes áldozatot hoztak sikereikért, a magyar színek diadaláért, mint bármely más nemzet fia.