Bővebb ismertető
A híres sillai hadvezér, Pumil fiát, a kiváló hwarang-do harcost, Kwan Changot fogságba ejtette az ellenséges Baek-je királyság egyik osztaga. A fegyveresek a fogoly díszes harci pajzsát látván rögtön tudták, hogy igencsak értékes a "zsákmányuk". A 16 éves Kwan Changot azonnal a Baek-je-i hadvezér színe elé vitték, aki alaposan meghökkent a fogoly fiatalsága láttán. Saját, hasonló korú fiára gondolt, majd úgy határozott, hogy nem végezteti ki a foglyot, hanem hazaküldi a sillai csapatokhoz. visszatérve a táborba, Kwan Chang szégyenkezve az apja elé állt, és kérte, hogy hadd menjen mielőbb ismét a csatamezőre. Pumil hadvezér engedett fia kíávnságának. A sikert sikerre halmozó fiatal harcost azonban egy idő után elérte a vézet: puszta kézzel megölte a baek-je-i sereg alvezérének két testőrét, majd egy ugró forduló rúgással végzett a lovon ülő alvezérrel is. Ekkor egy további csapat termett ott, amelynek tagjai kemény küzdelem végén fogságba ejtették a fiút. Kwan Changot ismért a hadvedzér elé vezettk, aki a következőket mondta a harcosnak: "Egyszer megkíméltem az életedet, mert fiatal vagy. Te azonban ismét visszatérték, hogy elvedd tőlem legjobb alvezérem életét. itt most már nincs helye könyörületnek." A fiút kivégezték, majd fejét lova nyergéhez kötve visszaküldték övéihez. Amikor a sereghez visszatért harci mén döbbenetes terhét meglátta Pumil hadvezér, monoton hangon csak ennyit mondott: "A fiam arca olyan, mintha élne. Képes volt az életét áldozni a királyért, így nincs miért sajnálnunk...!"