Mesélő pantheon [antikvár]

A megtisztelő fölkérésnek, hogy a birkózás dicső történetét megörökítő "Mesélő Pantheon" című kötethez előszót írjak, őszinte örömmel teszek eleget. Elsősorban azért, mert a birkózás a magyar olimpiai sikersportok egyike. A magyar színek birkózó képviselői 18 bajnoki címet szerezve a vívók (32) és az úszók (23) után az örökranglista harmadik helyén állnak. A sort, amelyet Weisz Richárd, a legendás nehézsúlyú óriás 1908-ban Londonban nyitott meg, olyan bajnokok folytatták, mint többek között Kárpáti Károly, Polyák Imre és Hegedűs Csaba barátom, a szövetség jelenlegi elnöke, akinek sikeréhez a századik magyar bajnokság fűződik, s végül Barcelonában Repka Attila és Farkas Péter győzelme nyomán csendültek fel minden magyar szívét melengető himnuszunk akkordjai. De azért is, mert ez a nemes, embert próbáló sport, ahol a vetélkedő felek szemtől-szembe, becsületesen harcolnak egymással az atlétika és az ökölvívás mellett már az ókorban is csaknem kezdettől fogva, Kr. előtt 708 óta megszakítás nélkül szerepelt az olimpia műsorán. A palé- ahogyan a birkózást az ókori görögök nevezték - fontos szerepet töltött be az Olympiához kötődő ősi mítoszokban. Még Zeusz "az emberek és istenek atyja" is birkózó küzdelemben késztette megadásra atyját Kronoszt és vette át tőle a világ feletti hatalmat.