A labdarúgó világbajnokságok [antikvár]

1954. június 4-én magamra zártam az ajtót és bekapcsoltam a rádiót. Idegeim pattanásig feszültek, s olyan érzékeny voltam, mint egy nemrég elszenvedett égési seb. Minden fölöslegesen elejtett szó vagy kérdés belémhasított volna. Bernben labdarúgó világbajnoki döntőt játszottunk a németek ellen. S nem osztottam azoknak a nézetét, akik számára csak a gólarány volt kérdéses. Fogjuk-e bírni erővel a szívós, harcos, kemény németek ellen? - erre gondoltam. Tudtam, hogy most vagy soha. Ha most nem nyerünk, belátható időn belül nem lesz esélyünk arra, hogy a döntőbe kerüljünk és VB-t nyerjünk. Egy csapat, amely 1950-ben szerveződött és 1954-ben érte el csúcsformáját, 1958-ban már nem lehet ütőképes... Erre gondoltam azon a másik szomorú napon is - 1958. június 17-én - amikor Stockholmban a megismételt Magyarország-Wales VB-mérkőzés második félidejében lehangoltan és elkeseredve figyeltem csapatunk vergődését. Hol volt már akkor az előbbi VB nagyvonalú, „világverő" magyar csapata . . .