Egy élet zöldfehérben [antikvár]

A kiadónak jelen esetben a Pilvax Kiadónak ilyenkor nehéz dolga van. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a főszereplőről, nevezetesen Rudas Ferencről, vagy a könyv szerzőjéről Pongrácz Györgyről szóljon-e. Azt hiszem, hogy ez a történet emberekről szól, életekről szól, ügyekről szól, hétköznapokról és ünnepnapokról egyaránt szól. Szereplői azonos korszakban azonos közegben éltek így, vagy úgy. Élni márpedig kellett... Élni ma is kell... Eligazodni kellett.,. Eligazodni most is kell... Nincsenek receptek. Nincsenek generálszósszal leöntött életek. Mint kiadó valójában büszke lehetek arra, hogy a Fradi támogatása nélkül Fradi könyvet adunk ki. Mint kiadó büszke lehetek arra, hogy nálunk nem a pénz határoz meg mindent, hanem az ügy és a cél. A cél pedig az, az ügy pedig az, hogy végre tanuljunk meg örülni egymásnak, hogy végre tanuljuk meg egymást tisztelni. Én tisztelem a könyv főszereplőjét és a könyv szerzőjét, mert ők legalább akartak valamit abban a dédelgetett "egy kicsit dilis országunkban", amelyhez hozzátartozik a munkatársaim és az én szívem is. Tetszik tudni kedves olvasó, ebben az országban nem lenne semmi baj - ha nem élnének itt emberek. De tetszik tudni, mi mindannyian itt élünk, és itt akarunk élni. Ön is, a könyv főszereplője is, a Fradi tábor szurkolói is, a kötet szerzője is, a Pilvax Kiadó munkatársai is... Szeretném, ha Pongrácz György, aki a szakma professzora, még több ilyen és ehhez hasonló kötetet írna, mert az igényes munkákhoz mi eddig is partnerek voltunk és ezután is partnerek leszünk. Tiszta szívből ölelem az olvasót: Ambrus Sándor író-újságíró, (kiadó)