Gyöngyvirágtól lemondásig [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott, néhány sarka behajlott
Elfogult előszó Egy ilyen szuperérzékeny emberrel, mint amilyen Szerzőnk, nagyon óvatosan, ugyancsak kesztyűs kézzel kell bánni, ám mégiscsak megkockáztatom, hogy kimondjam, Önök, mélyen tisztelt Olvasók, egy pótcselekvés eredményét tartják a kezükben! Nem a memoár, a múltba révedés igazi műfaja Mezey Györgynek, ennek a hivatásában és egyébként is korszerűen gondolkodó és örökké előretekinthető, újat kutató embernek. Nem is lenne dolga, hogy a focival kötött olthatatlan szerelmi kapcsolatáról tudósítson. Dehát mitévő legyen, ha szerelme - a magyar labdarúgás - újra, meg újra cserbenhagyja?! Igen, így és nem fordítva, amint az akkor írták egyes kollégák, amikor újfent lehetetlenné vált, ismét megakadályozták abban, hogy valamit megpróbáljon tenni.