Labdarúgók, sportolók [antikvár]

"Budapesten születtem, 1924-ben. A háború alatt voltam műszaki rajzoló Érsekújvárott, műegyetemi hallgató Budapesten, hamis papírokkal gyógyszerés (!) a felvideéki Komját községben, 1945 telén éjszakánként a Dunán gumicsónakon cigarettát csempésztem Csehszlovákiába, cukrot Budapestre, szekérrel jártam vidékre életemért, dolgoztam minisztériumi előadóként Pozsonyban, segédmunkásként az észak-csehországi Usti nad Labem vegyigyárban, vagonokat raktam ki budapesti pályaudvarokon; 1947-ben rádióriporter-tanonc lettem, de mire fél év múltán valamit megtanultam a hivatás titkaiból, már az MTI-nél találtam magam. Tudósítottam belpolitikai eseményekről, parlamenti viharokról, aztán a sportosztály vezetője lettem, 1950-ben pedig napilaphoz kerültem. Azóta a napilapmunka az életem. A délutánom és többnyire a fél éjszakám az újságé - 1957 óta a Magyar Nemzet-é -, délelőttöm az írásé. Írtam könyvet hazánk szépségeiről (kettős is), egy vaskosat kínai élményeimről, jó néhányat a sportról, krimit az autóversenyzés világából. Kikerült sok ezer kérészéletű cikkem a nyomdából. A rádiótól harminc év alatt tartósan sohasem tudtam elszakadni, csak a hatvanas években vonzott el onnan pár esztendőre a tévériporteri munka. Alapítása, 1967 óta vezetem a német nyelvterületen terjesztett Budapester Rundschau sportrovatát. Boldog ember vagyok; ha milliomos lennék, fizetnék azért, hogy azt végezhessem, ami a jelenlegi munkám: írjak, riporter legyek. Végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Testnevelési Főiskolán. Hat nyelven próbálgatok érintkezni külhoni emberekkel, de egyet sem beszélek igazán jól. Talán-talán valamennyire a magyart..."