Bővebb ismertető
Rákosi Gyula: 70 évem a Fradiban
Mindig is jó volt a memóriám. Emlékszem a sok hülyeségre, a vidámságra, a régi nagy meccsekre. Mert azért elég nagy dolog volt nekem, hogy felvehetem a Fradi mezét. A magyar válogatott mezét. Én. A Kicsi.
Hihetetlen a mai napig.
Pedig lényegében ez az életem, a futball, a Ferencváros.
Az első ferencvárosi toborzóm végén így szólt hozzám Száger Misi bácsi:
- Kicsi, gyere holnap is!
Ennek immár 70 éve.
Azóta minden nap úgy van nekem, hogy én a Fradiban vagyok. Itt nevelkedtem, itt lettem élvonalbeli, válogatott futballista. Később edzője voltam a csapatnak, napjainkban pedig a tapasztalatommal, a tudásommal, a meglátásaimmal, tanácsaimmal igyekszem segíteni a klubot.
Ahogyan telnek az évek, a jó barátok egyre itt hagynak, elmennek. Ez az élet rendje, de ez sokszor fáj. Nincs kivel hülyéskedni. Nézem a fotókat, sok olyan csoportkép van, amelyen, ha áttekintem a személyeket, látom, már csak én élek. Soha nem panaszkodtam, akármilyen nehézség is ért az életben, mindig összehúztam magam, összeszorítottam a fogaimat és megpróbáltam tisztességesen helytállni. Ez még ma is így van.
De hogyan kezdődött?
Rákosi Gyula — 70 évem a Fradiban