Real Madrid [antikvár]

Az elnök sóhaja Vészesen fogyott az idő. Az Estáio da Luz hatvanezres közönsége egyre többször pillantott az órára. A 90. percben járt a mérkőzés, a matra-cosok szurkolótábora szokatlan csöndben volt, amit Simeone egyáltalán nem értett. Vezetett a csapatuk, alig volt hátra a meccsből, karnyújtásnyira kerültek a Bajnokok Ligája-serleghez, amelynek megszerzése a legnagyobb dicsőség az Atlético Madrid 111 éves történetében. A drukkerek mintha elfelejtkeztek volna erről, az argentin trénernek kellett feltüzelnie őket. A másik tábor még nagyobb csendben figyelte az eseményeket. A Real Madrid szurkolóinak arcára kiült a szomorúság, nem hitték el, hogy ez megtörténhet imádott csapatukkal. Az elmúlt hetek a „La Décima" jegyében teltek, mindenki a tizedik megnyerésére készült, azonban a lefújás előtt úgy tűnt, maradnak a kilencnél. Minden rá volt írva a kispadon ülő játékosok arcára. Khedira és Benzema gond-terheltebbnek tűnt, mint pályafutásuk alatt bármikor, aggódó tekintettel figyelték a találkozó utolsó momentumait. Ancelottin -szokás szerint - semmit nem lehetett észrevenni, akkor is pont ugyanilyen ábrázattal követte volna az eseményeket, ha 3-0-ra áll a csapata. De a kilencvenedik percben nem ez volt az állás, a városi rivális az első félidőben megszerezte a vezetést, miután Godín fejesét képtelen volt kivédeni a kapujából rosszul kijövő Casillas. Azóta eltelt közel egyórányi játékidő, de a blancók nem tudtak góllal válaszolni ellenfelüknek. Ráadásul az Adétíco jutott szabadrúgáshoz a rendes játékidő utolsó percében, a buktatott Dávid Villa remek helyről végezhette el a szabadrúgást. Ha bemegy, mindennek vége. Az erőtlen lövés nem okozott gondot Casillasnak, a remény tovább élhetett. Öt perc hosszabbítás - mutatta a tábla. Talán két-három támadás fér bele ebbe a rövid időbe egy kétségtelenül fáradt, ám a végsőkig küzdő Atlético ellen. Ronaldóéknak elő kell bányászniuk valahonnan rejtett tartalékaikat, hogy az utolsó nagy rohamozást bírják erővel. Mindent bevetnek, de a tetszetős támadások elhalnak, mindig akad egy láb, amely végül kirúgja a labdát. Mégsem adják fel, hajtja őket valami földöntúli erő, érzik, hogy az ellenfél még hibázhat egyszer. Sarokrúgáshoz jutnak, ám Modric nem beíveli középre, hanem a kisszögletet választja, a labda pár érintés után ismét elhagyja a játékteret. A horvát középpályás ugyanonnan végzi el a szögletet, mint egy perccel korábban, ám a labdát nem lepasszolja, hanem a kapu elé csavarja. A játékszer átrepül Ronaldo feje fölött, ám mögötte Sergio Ramos utat tör magának, és felugrik. A tökéletes ütemben érkező hátvéd nyolcméteres fejesét a belga kapus nem védhette, a labda a jobb alsó sarokban köt ki. l-l. A stadion szinte felrobban, a Real-szurkolókból elemi erővel szabadul fel mindaz a feszültség, ami másfél óra alatt felgyülemlett bennük. A királyiak kispadja tombol, talán csak egyetlen ember őrzi meg a hidegvérét, Ancelotti, aki szokásához híven visszafogottan ünnepel. Nem úgy Florentino Pérez, a klub elnöke önfe- REAL MADRID