Bővebb ismertető
TIM HENMANjrrELŐSZAVAMindig szívesen forgatom a teniszről szóló könyveket, különösen akkor, ha a kötetet John Parsons, a Daily Telegraph korábbi teniszszakírója kezdte el írni, akit a teniszvilágban mindenki csak JP"-ként ismert. Ő a sportágért élt, és nagyon szomorú nap voh, amikor 2004 áprilisában a floridai Miamiban hirtelen elhunyt.Az volt az álma, hogy lássa, amint egy brit játékos nyer Wimbledonban, és végre véget ér a Fred Perry sikere óta tartó hosz-szú-hosszú böjt. Mindig is tudtam, hogy abban bízott, én lehetek az a játékos. És higgyék el nekem, én mindent meg is tettem ezért!Szeretném azt hinni, hogy hozzájárultam ahhoz, hogy a brit tenisz évtizedek óta a legszebb idó'szakát éli, és egészen biztos vagyok benne, hogy Andy Murray a következő' öt évben harcban lesz a sportág legjobbjaival a Grand Slam-győzelmekért.A sportág gerincét maguk a játékosok adják, ahogyan ezt az olvasó e könyv lapjain is tapasztalni fogja. Sokan talán nincsenek tisztában azzal, milyen mélységei vannak ennek a játéknak manapság, és nem ismerik a tenisz több mint másfél évszázadravisszanyúló történelmét és hagyományait. A nagy tornák fény- és mélypontjai, a játék szabályainak változásai és az elüzletiesedés, amely napjainkban jellemző, mind teret kap e kötetben.Kiemelt hangsúlyt kap a sportág története, különös tekintettel a nagy játékosokra és a nagy mérkőzésekre. Természetesen a modern kor egyik legemlékezetesebb ösz-szecsapása, Roger Federer és Rafael Nadal 2008-as wimbledoni csatája is fontos szerepet kap a könyvben.JP" nagyon hiányzik, különösen a Grand Slam-tornákon és a nagyobb versenyeken, amelyek nemcsak utazásokat, de magát az életet is jelentették számára. Riportjait és köteteit ma is gyakran idézik, ezeknek köszönhetően pedig fontos örökséget hagyott ránk, amiért az egész sportág rendkívül hálás.A teniszkönyv, amelyet JP" kollégája, Henry Wancke dolgozott át, alapos és informatív munka, ahogyan azt az eredeti szerző is szerette volna. Remélem, Önöknek is ugyanakkora örömet okoz majd, mint nekem./ j