A magyar sport története [antikvár]

ELŐHANG Előhang Magyarország a sportban nagyhatalom — emlegetjük, manapság is talán. Ez, a magyar sportrajongóknak oly kedves mondat közel száz esztendeje, 1922-ben hangzott el először. Történt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság stockholmi közgyűlésén az Osztrák-Magyar Monarchia egyik friss utódállama, Csehszlovákia képviselője méltánytalannak érezte, hogy a trianoni békeszerződés nyomán harmadnyira zsugorodott Magyarországnak is - ahogy mondta, akárcsak a „nagyhatalmaknak" - két NOB-tagja lehessen (valóban kettő volt: gróf Andrássy Géza és Múzsa Gyula). A svéd trónörökös — a tanácskozás elnöke - ilyenformán válaszolt: Magyarország területe valóban kicsi, de a sportban nagyhatalom. Hiába volt az elismerés, a sportra nézvést is mérhetetlen csalódás borult ez idő tájt reánk. Mi, magyarok az olimpiai mozgalom zászlóvivői voltunk a kezdetektől, elsők között alakítottuk meg nemzeti olimpiai bizottságunkat (a MOB elődjét) 1895 decemberében. Valameny-nyi játékokon szereztünk aranyat, s egyéb érmeket is, 1911 májusában a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott közgyűlésen pedig maga Coubertin báró, a modern olimpiák atyja szólt elismeréssel rólunk. „Magyarország büszke lehet kultúrintézményeire, sport tekintetében is bátran odaállhat a nagy nemzetek sorába, előzékenység figyelmesség vendégszeretet tekintetében pedig olyan pompás rekordot ért el, hogy szinte a lehetetlennel határos ezt túlszárnyalni " -mondta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke akkor. Nemcsak mi, a világ sportközvéleményének jó része is