Magyarország Vereckétől napjainkig V. [antikvár]

Gerinc és sarkok kopottasak. A kötés tart, a könyvtest egyben van.
Magyarország Vereckétől napjainkig. V. kötet. Magyarország története, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig. Ötödik kötet. Művészet, sport, statisztika. Budapest, [1929]. Franklin-Társulat (ny.) 420 p. + [2] p. + [5] t. A magyar tudományos, művészeti és politikai élet több, mint száz, korabeli neves személyisége (köztük pl.: Apponyi Albert, Berzeviczy Albert, Cholnoky Jenő, Kállay Miklós, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Klebelsberg Kunó, Herceg Ferenc, Bethlen István) által írt és szerkesztett díszmunka. Minden nemzetnek határozott hivatása van a nagy népcsaládban s boldogulásának egyik fő feltétele ennek felismerése és tudatos követése. A nagy összjátékban mindegyiknek ki van osztva a szerepe. Vonatkozik ez nemcsak a politikai és gazdasági életre, de még inkább a műveltségre. A nemzeti kultúrák feladata a saját jellegéből, adottságából folyó műveltséggel színezni, árnyalni, változatosságában gazdagabbá tenni az összeség, az egész emberiség lelki és szellemi birtokállományát. További feladatunk megismertetni magunkat a többi nemzetek műveltségével és így lehetővé tenni a nagy egész szellemi együttműködését. Ennek a fönséges koncertnek nem egy szólamra kell törekednie, hanem összehangolt polifóniára, mert mennél nagyobb a hangok vagy a hangszerek száma, annál szárazabb, szegényesebb, kifejezéstelenebb, bántóbb az eg3^szólamú hangzás. így a művészetek terén minden nemzetnek a saját lelkéből kell merítenie. Ha őszinte és igaz a művészet, mást, mint a produkáló nép lelkét, felfogását, ábrándjait, természet- és világszemléletét nem is fejezhet ki. Nemcsak lélektani szükségszerűség ez, hanem ezt bizonyítja a művészetek egész története. Csak nemzeti művészet és nemzeti stíl van még akkor is, midőn nagy nemzetközi stíláramlatok érvényesülnek, amelyeket az egyes nemzetek különbözőkép módosítanak és hasonítanak át nemzetiekké ; ez az áthasonulási folyamat oly nemzetek művészetében is végbemegy, amelyek a művészetek nagy nemzetközi csereforgalmában kevesebbet adnak, mint amennyit kapnak. A külföld is felismerte a modern magyar művészet nemzeti jellegét, ép ezt méltányolva benne elsősorban, s művészetünk nemzeti volt a múltban is, amiről a külföld alig tud s aminek elismerése elől idehaza is sokan elzárkóztak. Régi művészetünk éppoly csonkán maradt ránk, mint ez a trianoni hon. Sok emlékünket perzselte fel a tatár. Azt a vidéket, amely közép- és renaissancekori művészetünknek centrumait, Esztergomot, Budát, Kalocsát, Egert, Nagyváradot foglalta magában, a török dúlta össze s ítélte másfélszázados meddőségre. Romokból kell felépítenünk régi művészetünk történetét. Ezek azonban elég támpontot nyújtanak a rekonstrukcióra. Zengő romok, amelyek éppúgy beszélnek a magyar múltról, mint a magyar ízlésről. Kiadói félbőr sorozatkötésben.