Edzés-versenyzés [antikvár]

Az elmúlt idők nagynevű atlétái, erőművészei kiváló fizikai teljesítmények elérése érdekében rendkívüli erőfeszítéseket tettek. Az ókori testkultúra virágkorának, a görög testkultúrának azonban csak versenyeredményeit ismerjük. Még az olimpiai győztesek felkészüléseiről sincs bizonyítékunk. Erre vonatkozólag legfeljebb szórványos adatokkal rendelkezünk. A sporttörténeti kutatások további eredményeire van szükség, hogy ezt a kérdést kellően megválaszolhassuk és a régmúlt idők nagyjai felkészülésének ismeretéből hasznos segítséget kaphassunk. A felvilágosodás korának, a természettudományos nézetek fejlődésének hatására ismét fellendült a testnevelés. Eleinte kizárólag az ember természetes mozgásaira épülő teljesítmények vonták magukra a figyelmet. A távfutók, távgyaloglók, majd ökölvívók, birkózók, vívók aratnak nagy sikereket. Később tért hódítottak a játékok, a különböző egyéni és csapatsportok. A küzdelem, a versengés egyre nehezebb feladat elé állította a résztvevőket. Már nemcsak a bajnokságra, rekordokra törő versenyzőknek kellett hosszú időt szentelniük a felkészülésre, hanem azoknak is, akik kezdő fokon akartak bekapcsolódni valamely sportág küzdelmeibe. A felkészülés szempontjai egyre határozottabb irányt kaptak. Hosszú évek teltek el, amíg a sportolók nálunk is tudatosan, tervszerűen kezdtek felkészülni az egyes versenyekre. A Balatoni fivérek, Szekrényessy, Ejury stb. országos hírű teljesítményei úszásban, evezésben, kerékpározásban és még jó néhány sportágban azt bizonyítják, hogy rendkívüli erővel, kiváló adottságokkal rendelkeztek, amelyek birtokában hamar az élre tudtak törni.