Athén, második felvonás [antikvár]

Szeptember 17-e, péntek Utazás a kerék fölött Vitray Tamás riporterosztályába jártunk, tizennégyen, ez a nyolcvanhármas-nyolcvanötös kurzus volt. Talán az első év vége felé lehetett, hogy belecsöppentünk egy akkor induló televíziós műsorba. iQúsági Centrum volt a címe, nyilván nem a korunk miatt jutottunk oda, nem voltunk egészen fiatalok már akkor sem, de a centrumban éreztük magunkat nagyon. Mert még nem voltunk elég öregek ahhoz, hogy valamivel kisebb fontosságot tulajdonítsunk magunknak. Szóval, megkezdődött a szerkesztői megbeszélés. A műsor ígéretesnek tűnt, Horváth Ádám rendezte, neve garanciát jelentett sokunk számára. Egyikünk - llly Luca tán? — olyan riportalanyt ajánlott, akit kerekes székbe kényszerített a sorsa, mégis teljes életet élt, sportolt is. Ez azokban az években nem volt mindennapos dolog. A mozgáskorlátozottak, fogyatékkal élők társadalmi elfogadottságáért akkoriban alig néhány ember emelt szót. - Ez a tanárotok műfaja. A sérültekkel, rokkantakkal ő foglalkozik a Magyar Televízióban -mondta ekkor Pomezanski György szerkesztő. Megmondom, mit kellett volna. Ott, rögtőn ráborítani erre a Pomezan-skira az asztalt. Azt kellett volna. Nem tudom, honnan szedem elő a fejemből ezt a régi históriát. Mindenesetre most - részben parasportolókkal együtt - várakozom a pécsi Simonyi Károly