Az aranyérmek árnyékában... [antikvár]

E könyv témakörével úgy kerültem kapcsolatba, hogy 1982. szeptember 24-én dr. Csanádi Árpád meghívott egy baráti eszmecserére. Tudtam, hogy a nemzetközi sportélet széles látókörű vezetőjével és elismert sportdiplomatájával való beszélgetések külön élményt jelentenek. Mint történész és sportpolitikus nemcsak tisztában van az olimpiai mozgalom és a coubertini alapelvek kérdéseivel, hanem tudását és tapasztalatait is igyekszik közkinccsé tenni. A vele folytatott eszmecserék gyakoriak voltak. Dr. Csanádi Árpád nem szerette a hatalmi kinyilatkoztatást és a monologizálást. Ahhoz a vezetőtípushoz tartozott, aki állásfoglalásai és döntései előtt mindig kikérte az adott szakterület művelőinek a véleményét. Csupán kikérte? Merő tévedés! Ilyenkor nekihevülten érvelt, vitatkozott, de amiről meggyőzték, azt magáévá tette. A dialógus hozzátartozott a felkészülési módszeréhez. Külön becsültem benne azt, hogy akkor sem váltott témát, ha a vitában megszorították. Ezen a találkozón azonban különösen meglepett politikai rendszerünk működését, a demokratizmus fejlesztésének lehetőségeit elemző tanulmányokban való jártassága. Nézeteit és felfogását most sem rejtette véka alá. Többször hangsúlyozta, hogy sportéletünkben sem az okozatokat kellene ostorozni, hanem a kiváltó okokat, és ezek folyamatát kellene feltárni. Zavaromat látva rátért a beszélgetés lényegére.