Londontól Rióig [antikvár]

A Magyar Olimpiai Bizottság életében új időszámítás kezdődött 2012. !anuár 1-én: az addigi öt helyett egyetlen köztestület, o MOB vette öt az irányító szerepet, állami feladatokat ellátó civil szervezetként. A törvénynek megfelelően már a londoni olimpia évében megkezdődött a hazai sportélet struktúrájának jelentős átalakítása, az integráció, az egycsatornás finanszírozás az átláthatóbb, hatékonyabb gazdálkodás jegyében. Nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a lépéssel elindult a sportban is a rendszerváltás. Több évtizedes beidegződéseket, szokásjogon alapuló működési mechanizmusokat kellett megszüntetni és a XXI. század kihívásaira sikeres válaszokat adó rendszert felépíteni. Hatalmas feladat, felelősség, ami csak nagyon alapos, szakmai egyeztetések és mindenki részéről elengedhetetlen konstruktivitás eredményeként valósulhatott meg. Az elmúlt években gyakran hangoztattam, hogy történelmi esélyt kaptunk a megújulásra, a bosszú távú fejlődésre, amikor a Magyar Kormány már London előtt a sport mellé állt, stratégia ágazatnak nyilvónítvo azt. Azok a milliárdok, amelyek a korábbi évekhez képest plusz forrásként érkeztek o mogyar sportba, óriási lehetőséget jelentettek, de egyben kihívást és felelősséget. A kihívás és a felelősség elsősorban a miénk, a Magyar Olimpiai Bizottságé. Nekünk kellett, kell úgy irányítanunk a magyar sportéletet, hogy ezeknek a pénzösszegeknek minden forintja hasznosuljon, a fejlődést, az építkezést szolgálja. Az EMMI Sportért és Ifjúságért Felelős Államtitkársággal, az Nemzeti Sportközponttal és az érintett sportági szakszövetségekkel szorosan együtt dolgozva elindult az olimpiai sportágfejlesztési program. A Londontól Rióig kiadványt azért készítették a Mogyar Olimpiai Bizottság munkatársai, hogy a hazai sportéletben dolgozók, vagy a sport iránt csak szurkolóként érdeklődők pontos képet kapjanak arról, mi is történt a MOB szintjén az elmúlt négy évben. A számok, a tények most is önmagukért beszélnek, meggyőződésem, bogy objektív beszámoló készült, ami akár vitaanyagként is felfogható. Nincs megállás, feladat van bőven: jövőre EYOF Győrben, BP2024 pályázat, több hazai rendezésű világbajnokság és már készülünk o pjongcsangi téli olimpiára. Gyakran hallottam szakemberektől az elmúlt években, hogy történhet bármi a Magyar Olimpiai Bizottságban, ha a nyári olimpia sikeres, okkor minden rendben van. Nos, a riói nyolc arany, a tizenöt érem és az éremtáblózaton elfoglalt 12. hely olyan eredmény, omire mindannyian büszkék lehetünk, nem kell magyarázni. Ez alapján okár hátra is dőlhetnénk, legalább néhány nopra, de ez eddig sem volt jellemző ránk. Eljött az értékelés ideje, és attól sem kell félni, bogy az elindított programoknál megtegyük o szükséges korrekciókat, a tapasztolotok és az eredmények tükrében. A Londontól Rióig nem egy könnyű olvasmány, de okinek fontos a mogyor sport jövője, ne sajnálja az időt a táblázatok tanulmányozására, a könyv alapos olvasására. Minden építő szándékú megjegyzést, kritikát szívesen fogadunk, mert csak közösen tudunk előbbre jutni, fejlődni. Borkoi Zsolt Elnök