Pengevilág [antikvár]

Bár ​Magyarországon tömegsportnak igazán nem nevezhetjük a vívást, hagyománya nagy múltra tekint vissza hazánkban. Kinek ne csengene ismerősen Kausz dr., Kárpáti Rudolf, Kamuti Jenő, Szabó Bence, Jánosi Zsuzsa, vagy Stefanek Gertrúd neve. „Ami a szobrásznak a véső, a festőnek az ecset, a zeneművésznek a hangszer, az a vívónak a kard.” vallotta Porteleky László, Magyarország legelső kardbajnoka. A Magyar Vívószövetség megalapításának kilencvenedik évfordulójára megjelentetett kiadványával köszönti a vívósportot, annak kiváló bajnokait, „nagy tudású sikerkovácsait”: az edzőket és az elkövetkező vívónemzedéket. A fekete-fehér fotókkal bőségesen ellátott kötet évről-évre kíséri végig a vívás magyarországi történetét 1821-től 2003-ig. A kiadás külön érdekessége, hogy a korabeli sajtóból idézett hírekkel, beszámolókkal „illusztálja” a könyvet. A kiadvány a legeredményesebb versenyzők névsorával zárul, mely felsorolást a szerző a sportolók által elért eredményeik alapján kategorizálva, azon belül kronológiai sorrendben állította össze.