A kabaré regénye [antikvár]

Részlet a műből: "Abban a különös helyzetben vagyok, hogy történelmet írhatok egy olyan műfajról, amelynek születésénél is tanuskodtam. Ez a műfaj megszületett, kivirágzott, termő magját szétszórta, aztán kivénülve elhalt és életének tömérdek szemtanuját erejük teljességében hagyta hátra. Maga a kabaré már rég nincs meg, az új kor új ízlése még a nyomát is eltakarta, de bizonyára önök között is sokan akadnak, akik jelen voltak azon a nevezetes estén, amelyen váratlan meglepetésként toppant először a közönség elé. Egy kurta emberöltő töredéke elég volt hozzá, hogy életpályáját lefussa a születéstől a halálig; de ez nem e jelenség tünékeny voltáról tanuskodik, hanem a mi koráramlatunk maró erejéről, amely örökéletűnek vélt eszméket emészt meg tegnapról mára. Vakmerő forradalmak motivumai avult téveszmékké rozsdásodtak a szemünk láttára; az eujlidesi axiómákat megdöntötte a relativitás tana, Marx történelmi materializmusát nemcsak a modern történelemírás, de maga a modern élet is lépten-nyomon meghazudtolja; még frissen itt vannak közöttünk azok a groteszk vonalak és formák, amelyekkel néhány évtizeddel ezelőtt a "szecesszió" akarta a képzőművészet hagyományait szétrombolni és ma már a mai ízlés előtt ez a szecesszió vénebbnek találtatik, mint azok a hagyományok amelyek ellen forradalmi hevületével föltámadt; korszakalkotó tudósok még meg sem öregedhettek és már meg kellett érniök tanaik elévülését; ünnepelt írók, művészek javaerejükkel maradtak el a vágtató korízléstől; közéletünk nyüzsög a detronizált emberektől, eszméktől és intézményektől. E díszes társaságba került a kabaré is."