A régi Magyarország jókedve [antikvár]

Részlet: A régi levelek humora A csendes és a jóizü humor a magyar néplélektől elválaszthatatlan. Vele születik ez, s vele marad jó és balsorsában. A paraszti szegénységben csak ugy megtaláljuk, mint az uri renden. Nemzeti kincsünk ez, melyből minden magyar nyelven szóló ember örökölt valamit, ki többet, ki kevesebbet. A mi népünk szokása, hogy a szónak sóval és borssal adja meg a módját, mert szerinte ez az élet igazi füszerszáma, csak ezzel vigadhat akkor is, mikor igazában sir; ezzel gondolhat a derüre akkor is, mikor sötétség borul rája.